 |
| Igen, az ott én volnék. |
ÉJFÉLI VERS
igazából az iskoláról és a pánikrohamaimról
Egy csüggedt reggelen
ködarcba burkolózva
utcán
trapp, trapp, trapp
trappolva
mint valami katona
(megkeseredett, de nem megtört)
s az iskola, mint
egy hadsereg otthona
a generális üvölt:
hagyd abba, hagyd abba
a beszédet, a nézelődést.
Bocsánat, mondod halkan súgva,
s a tüdőd, a térded
bénulva mered
a lelked, az agyad
lassan megfeketedett.
Vársz és ülsz,
ülsz és vársz
türelmetlen mocorogva,
megváltásra várva,
csengőszóért kiáltva.
Köd, nemcsak kint, de
bent is,
Földi pokol, nem csak lent
de fent is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése